Egyszer egy újságíró azt kérdezte tőlem, hogy a kínaiak vajon miért alkotnak zárt közösséget, miért nem keverednek a helyi lakossággal? Ez egy megválaszolhatatlan kérdés. Már csak azért is, mert a kérdést megelőző előfeltétel nem igaz. Azok, akiket nem akadályoz nagyon a magyar nyelv ismeretének hiánya, velünk élnek. Csak éppen sokan nem vesznek tudomást róluk. Sokkal könnyebb azt hinni, hogy ők azok, akik a Kőbányai úti piacon, tőlünk jó távol élnek és dolgoznak, és persze csak akkor kell találkoznunk velük, ha valami olcsó holmira van szükségünk. Pedig a gyerekeiket a mi iskoláinkba íratják, hagyományos orvosaik minket gyógyítanak, és ha valamilyen szerencsétlenség történik, szinte azonnal gyűjtésbe kezdenek az áldozatok megsegítésére.

Hogy mennyire nem igaz a szeparációjuk, azt bárki megtapasztalhatja, aki velünk, velük együtt köszönti február 10-én a Millenárison a Kígyó évét. Ha eljön, látni fogja, hogy rengetegen választottak minket a Kínában maradt családjuk helyett, és rengeteg olyan magyar is van, aki arra törekszik, hogy a kínaiak otthon érezzék magukat. Sok magyarnak a kínai nyelv és kultúra nem csak misztikus köd, de valóság, és sok kínainak a magyar a második anyanyelve.

A megértés és a megismerés jegyében kívánok mindannyiunknak szerencsés, boldog új évet!

És a legjobbakat kívánom őszinte szeretettel minden igaz kínai barátomnak!